
Milarépa
1052–1135, Tibet
DZSECÜN MILA SEPA DORDZSE, ismertebb nevén Milarépa Tibet nagy jógija, aki állítólag egyetlen élet küzdelme során jutott el a megvilágosodásig. Milarépa, a Marpa által Tibetben elindított kagyü irányzat beavatottja, 1052-ben született a tibeti Kjanga Ca-ban, gazdag kereskedők gyermekeként. Nevének jelentése „tiszteletreméltó Mila, a nevető vadzsra”, de szó szerint a Milarépa név szürke gyapjút viselő embert jelent. Egyetlen testvére Peta nevű húga volt, akivel jómódban nevelkedtek. A kis Mila 7 éves volt, amikor édesapja meghalt, s ezzel hatalmas fordulat állt be az életében. Kapzsi nagybátyja és nagynénje húgával és anyjával együtt kisemmizte őt, így a gazdag ifjú egyik napról a másikra nincstelen koldussá vált. Az elszenvedett igazságtalanságok után édesanyja kívánságára Mila 15 évesen útnak indult, hogy kitanulja a fekete mágiát, és bosszút álljon rokonain az elszenvedett sérelmekért. Miután tökéletesen elsajátította a varázslás tudományát, sötét átkot szórt nagybátyja házára, aminek hatására 35 ember meghalt, majd további büntetésként Mila óriási jégesőt zúdított faluja termésére. De a gonosz tettek bűnbánatot ébresztettek benne, ezért elhatározta, hogy életének hátralévő részében a Buddha által kinyilatkoztatott tan nemes ösvényén fog járni.

Mestert keresve jutott el a híres indiai jógi, Nárópa tanítványához, Marpához, aki foglalkozni kezdett az ifjúval. Marpáról azt mondják, hogy ő a vadzsrajána tanítások beavatottja, és a kagyü vonal elindítója Tibetben. A tan Buddhától Tilópa, majd Nárópa láncán keresztül jutott Marpához, aki Milarépára hagyományozta azt. Azonban ahhoz, hogy ide eljusson, Milának sok-sok szenvedést kellett kiállnia: mestere ugyanis számtalan módon gyötörte őt, hogy oldja Mila helytelen tetteinek következményeit, és hogy megtörje önös szándékait. Többször is házat építtetett vele, majd áthordatta a ház köveit egy távolabbi helyre. Amikor a többi tanítványát jutalmazta, Milát szemrehányásokkal illette, és mindenféle megaláztatásnak tette ki. A mester a legvégsőkig elment, egészen addig, amíg Mila elkeseredésében ki nem akarta oltani saját életét. A mester utólag megindokolta, hogy miért bánt vele így: „Hogyha lehetőségem nyílott volna rá, hogy e szellemi fiamat kilenc alkalommal a végső kétségbeesésbe hajszoljam, úgy tökéletesen megtisztulhatott volna valamennyi gonosztettének következményétől”. Marpa – bár Mila nem mentesült még tetteinek minden negatív következménye alól – beavatta őt, és közölte vele, hogy tanítványa türelmes és engedelmes magatartása meghozta a gyümölcsét. A szenvedések azonban nem értek véget: Milának először 110 napon át egy befalazott barlangban kellett gyakorolnia, majd Tibet elhagyatott barlangjaiban meditálnia, melyek közül a leghíresebb a Dragkar-Taso barlang, ahol több évet is töltött. Aszkézise során szinte kizárólag csalánon élt, amitől a bőre zöld színűvé változott. Ruhája lefoszlott a testéről, és csak a tumo speciális, a testet felmelegítő energiagyakorlataival tudta elviselni a nagy hideget. Elhanyagolt külseje miatt gonosz szellemnek nézték. Sokéves küzdelem után Buddhához hasonlóan ő is akkor érte el a megvilágosodást, amikor teste a szigorú aszkézist elhagyva megerősödött.
Rövid idő alatt óriási változás zajlott le benne. Ettől kezdődően testét bármilyen alakúvá tudta formálni. Képes volt tudatosan közlekedni az univerzum bármely két pontja között. Fizikai és finomabb testeit is meg tudta sokszorozni, és külön-külön irányítani. Gyakorta látták őt repülni Tibet különböző helyei fölött. Csodálatos képességei ellenére ideje nagy részét meditációban töltötte, és csak utolsó éveiben szentelte életét az emberek szolgálatának. Szentsége gyorsan elterjedt, és számtalan tanítvány követte őt. Milarépa 84 évesen távozott el csodálatos jelenségek közepette: az égbolton mandalák jelentek meg, miközben dallamos zene és kellemes illat áradt. Milarépa a szilárd akarattal és alázatos munkával elérhető emberi megvilágosodás szimbólumává vált, akinek gyönyörű dalaiból és élettörténetéből megannyi szellemi úton járó ember merített erőt.
„Mikor látom gurum arcát és hallom szavait, én, a koldus izgatott leszek, hisz szívemben az erő mozdul. Gurum tanításaira emlékezve tisztelet és hódolat kél szívemben. Elér együttérző áldása, minden romboló gondolat messze száll.”
– részlet Milarépa egyik énekéből

„…Uram! Kegyes Marpa! Leborulok lábaid előtt! Tégy képessé feladni világi céljaimat! Itt, a Dragkar-Taso középső barlangjában, annak is a legkiemelkedőbb magaslatán én, a tibeti jógi, kit Répának neveznek, lemondtam a világi célokról, s már nem vonz sem ruha, sem élelem, a tökéletes buddhaság elnyeréséért így töltöm életem. … Örömteli a kemény ülőhely alattam, örömteli rongyruhám, mit magamra aggattam, örömteli meditációs övem, mely térdemet tartja meg ültömben, örömteli a szegényes étrendhez szoktatott test, örömteli a világos tudat, mely érzékeli a jelen kötelékét, s a végső célt; minden örömteli, nincs is semmi kellemetlen…”
– Milarépa dala az ötszörös boldogságról


